Nem ismerjük fel kincseinket, mert nem volt alkalmunk saját hitvilágunk, tájműveltségünk, őstörténetünk megismerésére. … Ugyanakkor mind jobban elfelejtkeztünk önmagunkról, s mi több, ezt az állapotot látszólag el is fogadtuk.
De csak látszólag, mert valami különös erőnek köszönhetően az ősi motívumok kitörölhetetlenül, az idők végezetéig bennünk élnek. A magyar népviselet a magyarság hagyományos öltözködési módja, hirdetésére az év során az egyik legjobb alkalom a húsvét. A tájegységenként magunkra öltött ünnepi viselet mesél.
Elmondja, hogy a Teremtő jóvoltából hazánkat a Kárpátok ölelő karjai szerető anyaként védik, hogy évmilliókon át békés, teremtő életet élnek itt lakói. Itt tükröződik a Teremtő Istenünk szándéka, jósága. Istent idéző neveink híven mutatják Isten és az ember közötti szoros kapcsolatot: Szép Isten, Jó Isten, Teremtő Isten, Szerelmes Isten. Gazdag termőföldek, zöld legelők, gyümölcsösök minden megélhetési gondtól őriznek minket, égbe törő hegyek gyomrában beláthatatlan kincsek sora várja a jövőt, folyóink, tavaink ezernyi élőlénynek adnak biztos otthont ma is, hiszen hazánk a földi paradicsom. De ebből a paradicsomból a körülöttünk lakó idegenek főleg egy dologra figyelnek, hogyan lehet megszerezni ezt a drágakövet.
Heyer Arthur – Hont vármegyei népviselet
Az idegenek zsákmányukat féltő ordasok tudatosságával, velünk is megpróbálták elhitetni teljes értéktelenségünket, s azt, hogy a Nyugat nélkül fabatkát sem ér életünk. Történelmi feljegyzések már a középkortól megőrizték e tényt, a törökjárás idejét említenünk sem kell, a Habsburg idők gyilkos rendelkezései mind nemzetgyilkosság reményében születtek. Trianon, majd az ezt követő háború meghozta a hivatalos nemzetpusztítók valamennyi fegyverét, hogy személyes jelenlétükkel megvalósítsák Európa nagy álmát: a magyarok elpusztítását.
Kovács István költeménye hűen elmondja e folyamatot, mely egyénre és nemzetre egyaránt vonatkozik:
Előbb a regölést
aztán a regét
Előbb a földet
aztán az otthont
Előbb az iskolát
aztán a nyelvet
Előbb a hitet
aztán a fejfát
Előbb a jövőt
aztán a múltat
és
mindezt
egyszerre
jelenidőben.
Az ingeknek, szoknyaféléknek, hímzéseknek, szőtteseknek, faragásoknak – de még a húsvéti tojás motívumainak is -, tájegységenként fontos üzenete van, a régi népi díszítőelemek hihetetlen gazdag formakincs világa mind a Teremtővel való szoros kapcsolattartásról szól. Nem véletlen, hogy napjainkban, húsvétkor a díszes öltözetek felvonultatásának seregszemléje éppen a templomban történik.
A népviselet ma újra visszanyeri igazi szerepét, még a városi élet ünnepeiben, hétköznapjaiban is. A motívumok megjelennek a ruhatár szinte minden elemén, felidézve és hirdetve ősi kultúránkat és azt a múltat, ami elpusztíthatatlan, mégpedig egyszerűen azért, mert bennünk él.
magyarno.com
